Esténként is szót váltanál velem, meg a szemhéjnehéz reggeleken, s én kilométer hosszan hallgatok. Azt hiszed tán, némán nem szeretlek, pedig csak gyűlölöm, ha rendezetlenek azok a neked szánt gondolatok.
Vagy nem is vársz választ, csak kérdezel, és közben azt hiszed, vétkezel, ha szám összeszorítva hallgatok. Vagy inkább vádolsz, hogy nem figyelek, s ekkor a túlfeszített idegek mögé bújnak a csendes gondolatok.
