Nőknek, lányoknak, asszonyoknak

Nekünk sokszor csak a harc jut.
Bár mosolyognánk szépen,
de mi képtelenek vagyunk
- veletek ellentétben -
vidáman vacsorát főzni
egy végtelen nap után;
majd ölelni, s csókot adni.
S mi csak állunk ott bután.

Rátok csodálkozunk néha
- ha jön az őszinteség –
s még magunknak sem valljuk be,
hogy egy ember helyett két,
vagy több munkáját végzitek.
Fáradt, de többet vállal
a nő; hogy’ köszönhetjük meg
mindezt egy szál virággal?

Miért mondják azt, hogy a nő
gyenge teremtmény, sokkal
esendőbb nálunk? Vállukon
száz teher… így hát joggal
vitathatom a tételt, hogy
a férfiak kemények:
mert a nők jobban szeretnek,
s belőlük jön az élet.

2007-03-07