Ma is felzúgnak az éji szirénák.
Lepergő vakolat horzsolja vállad.
Fehér szádban csak fogaid nem némák.
És támolyogsz, mint egy sebzett vadállat.

Az utcán támolyogsz. A magaslesen
figyel a láthatatlan, égi vadász.
És vár, hogy lecsaphasson egyenesen.
És meghalsz. Vagy elbújsz. Vagy hazatalálsz.

A lihegő fájdalom, lépen szúrva
kényszerít, hogy kitapogasd a falat,
majd fejjel lefelé ess az odúba,
ahol bizonytalan, síri csend fogad.

Meg a borzalmas tűzijáték fénye.
Meg a süket telefon. Sötét ablak.
Izzadtságszag. Homlokok verejtéke.
Valakik meg a fal mellett hasalnak

Odalent már csak egyetlen szabály van:
túlélni mindent, akár a föld alatt.
Még ha a pincékben, a félhomályban
évekig is tarthat minden pillanat.

2007-10-09