Levél egy magányos költőhöz (saját képpel)
H.Gábor Ezsébet Írj magányos költő… címú szonettjéhez!
A költő bíz’ magányos nem lehet,
mert olvasói mindig elkísérik.
Aki vidít, vagy tanít lelkeket,
azt újabb sorok írására kérik.
A szerelmes magányos nem lehet,
mert újra, s újra lángra gyúl a lelke,
ezért ír mindig, újabb verseket,
mert még ha fáj is, folyton ünnepelne!
Mert annyi lélek vesz téged körül,
elveszni köztük a szíved képtelen,
és látva ezt csak ujjongva örül!
Elnyelheti a zúgó végtelen,
- az öröklétet kapta örökül,
s a szerelmet, hogy mindig szép legyen…
|
|