Múlt-merengő...

Meglöttyedt melleiben a csóró néne; kilógtak azok

kis-lajbit nem hordott , réklije félrecsúszott

Fogatlanul nyamnyogott még a szája

valamit rágott az ebédmaradékból.

Rég kihűlt a tűzhely is, rendben kihamuzta.

A sparhelt, most tiszta. A blóderben aszalódott szilva

édeskés illattal terjeng a pitvarban.

Sovány kenyér a hamar- gyúrt cipó

Liszt, víz, némi szódabikarbóna só...

Abroszba betekerve sokáig puha marad

Féketűjét igazította rendre, csipisz-kórós a kertje,

dudva bőven ellepte. Bógáncs, laboda, muhar...

Ejh te élet, szerelmem voltál, most cudar.

A mai pujáknak nem kell más csak a mozi,

meg a sok huncutság, az ördög szerszámai...

Bámulják a tévét, azt mondják: csetelnek!

Internet, meg topik...az ember mire megvénül

-előbb-utóbb-mindenbe beleszokik.

Van egy rádió a kredencen, azon hallgat néha híreket

"leoltom"szokta mondani, vajon a fiával most mi lehet?

Stelázsiban a findzsák előtt áll bekeretezett képe

Vasárnaponként, a déli haragszóval őt várja ebédre...

Szalad a kiskapu, beteg a vasalat, elengedte magát

"már biztosan nem jön, vecsernyénél nem várom tovább..."

Macskája somfordál, mindig láb alatt van szegény

-Új szemüveg is kéne-, szól és töröl egyet a szemén...



Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=27988