Rózsaszínű őszről álmodom néha,

ahol narancs, és okker, vagy rőt-vörös a nap.

vagy bíbor, s tán lila is, ha jönni készül az alkonyat...

Feketéllenek az esti háztetők, s a kéményekre száradt

tetőantennák, mint aszott  rubinakác ágak merednek

csontkarokkal, melyről mindent lerágtak...

Valahol  egy gólyapár, menni készül, búcsút kelepel

majd rájuk takarózik az éj, mint fekete lepel,

s egy  bús bagoly felel nekik;kuvik, kuvik...

Az éjszaka fényes csillagpaplan alá bújik.

Kékben ébred a hold, fénye tompa homály,

barna göröngyök hátán az árnyék dülöngélve jár.

Lázas-zöld pici békák keresnek, s találnak éjjeli

 menedéket felhőnyi lapulevélben...

Szürke köddel éled a hajnal. Ezüst-fehér lepel

fátyolozik a sápadt földre. Kókadt körömvirágok

sárgállanak még, s irigyen néznek egy  örökzöldre…

Bágyadt színekkel piroslik néhol egy-egy rózsa,

itt-ott fehér, barnállva bordó, szirmaikba

könnyeket rejt az őszi reggel…

Rózsaszínű őszről álmodom most,

s még nem ébredek fel...