Fék sivít! Szól a síp!

Elindulunk, zakatolunk,

kerekeken kigurulunk

nehezen megy még,

mert lehetetlenség

gyorsan, bár acél,

 de egyenetlen a sín

és a tehetetlenség

visz, pedig elefánt sincs

a kerekekben és kenetlen...

Felvonyít, hogy sikít!

 Ez az út egyenes, még is úgy

imbolyog. Tán részeges?

Kapaszkodj, el ne ess!

Hogy dohog: szaporán, szaporán!

Haragszik netalán? És hova lett

   a masiniszta, ,meg a kalauz

aki a jegyet osztja...kilyukasztja...

Ez a furcsa. Sok a puszta. Meg a birka…

Hova futnak ezek a fák,

meg a bokrok, lombkoronák?

Annyi rejtély, ám  de ez még

nem is minden, mer' az égben

kapaszkodik egy vezetékben!

Hull a szikra, csillagot szórva a vagonokra.

Megállunk, talán majd sokadikra,

befutunk ma is a peronokra...

Az állomásokon, sok a vendég

lelassít vonatot egy "hirtelen fék"...

Na, ki volt az? Ez a kérdés.

Már ma is elmaradt a "tetten érés"...

Vonatoztunk. Zakatoltunk

holnap is így teszünk

 ha nem lesz dolgunk…