Sötétben ébredő parányból gyúlna fény,

ha el nem rejtené felhők mögé a holt

tüzet, világok vélt szavát, ígéretét...

Miért csodálsz te még, szemed ha rám ragyog?

Szeretnél bölcs tudást, félni a vak reményt?

Ne hidd, hogy titkos út a boltos esti ég!

Hazug ma mindahány, oly ékes csillagok;

csupán játszi fény-remény, testük már halott...