Ma még örvenditek csipeszes, okulárés szemetekkel

halálom pártos kurafiak! Hallgassátok, miként dalol néktek

hangszerén egy csinos, csélcsap csontvázdiák, utolsó lehelletig,

mint csácsogó gúnárlegény, ki eljárja récéjének hitvesi táncát-

térdig csipkegallérban. Most megtudjátok, hogyan dalol egy költő-vitéz.

Igyatok, mert borotok kátránnyá változtatom, elszórom

csengő aranyaim a sápadt szélben, húrjain zengetve szépszavú

eol-hárfámnak, csendben ölelve magamhoz a boldog kor emlékeit...

Tiszta lelkemet fényesítem hitemmel, s a csúf jelen-

jövőt,- Belzebubra mondom-magamról levetkezem...