Platánfák bíbor ruhái sárgaságba estek, majd az

eres gally-karok csupaszon megremegtek.

Levetkőztek, mert le kellett.Úgy dideregtek...

Az ősz és a szél, ledér játékba kezdtek,

úgy ünnepeltek.Vad táncot járt a két csibész.

Sötét-szemű felhők tornyosultak haraggal,

sírni szomorú könnyeket. Sűrű lett a lég,

lebegve szitált a reggelre tejködöt.

Gyűlt az égi tündérsereg, csipkelődni vágytak.

Goromba dérrel verettek fűre, levélre, virágra ...

Őszapó tarka pantallóján csíkot hagyott

vizenyősen a zúzmara. Oly csillogón...hó hahó!

Ejnye már, nem korai még a tánc, s öröm?

Kertek alatt bús anyó sírdogál:"Mind megfagyott...

Itt hagyott már a nyár. Se méz-fügém,se naspolyám, illatos !

Ó mily fájdalmas e pusztulás, pusztítás! Ma eltörött

bennem valami...Jaj, de fáj!" Kár, kár, szólt sok varjú száj.

Megjöttek feketén a vén bölcsek, diószemezgetők,

szántások katonái.Őszre jár, a nyár elszökött...

S az ereszcsatornákba sírtak a hajnali háztetők...