Éltes Öregember, télfárasztó szűz jő!
Szikrát szóró szeme, kova-tapló tűzkő
Szítsa fel parazsát honfoglaló Napnak
viruljon, fakadjon, kedve szép tavasznak!
Meleg zsibongásban szerelem a vérrel
Legényember lángol lányért szenvedéllyel.
Tulipános jókedv nyíljon a szívekben
szél vetette ágyam-dunyhám Kikeletben
párnámat a tavasz zöldbe fonta éppen
felsarjad, magaslik, bársonnyal zöld réten
Illatos kabátban gólyahírrel tűzve
lenge nárcisz nálad, bánatom elűzze...
Szirmaiból nyílik ártatlanság lelke
fehéren pártával, gyönyörködjél benne...
Kígyófű-fej kékség, fájni nagy merészség
szívet lop magához, tengert bűvöl szépség
Remete lakában Napvirággal nyílik
szerelem és jókedv tavaszba pitymallik
Sündörögve sárgul nagyra növő nárcisz
madárfüttyös reggel harmat-füvön lánc dísz...
Ám a vén zimankós nem olvas tavaszról.
Szenvednek reggelek hajnali fagyoktól
Zúzmarába fonja aranyeső ágát
„világnak világát, virágom virágát”.
Bölcs mosollyal nap kél, szélesen, jókedvvel
Elbánik hideggel, lélek bír meleggel.
Gyöngyvirág hóvirág, szép tavaszi világ
Istennek, embernek jó, ha szeretni vágy…