Ma olyan fénnyel öl meg a szemed,

méregzöld írisze marja lelkemet .

Tapintásodban, hívó lélek- sziget ,

mint csillagos égről fényüzenet.

Kezedben arcod, remény hinti be;

Vágyod a kezet, hogy érintse meg,

talán a szívben még nincs hideg...

Megismernéd a Hold túloldalát,

hogy megtudd, mi van rég odaát?

A Hold sötét oldalán nagy a titok.

Búra és bajra mindig nyitott

könyvlapokkal teleírt panasz folyók.

Nem tudni kik rosszak,s miért a jók

kerültek ide, talán ártatlanul...

Itt az élet, már új szabályt "tanult".

Mert a sötét oldalon jelet hagyók

magányba zárt, örök lélek lakók...

Jóság és szépség, itt ki látja meg?

Feketén, ráncban zihál a csend...