Árván hulló levél.

Múló emlék az ősz,

ha álmán győz a tél,

s kinn hópihe kergetőz'...

Levetkőz minden ruhát.

Szeretne levendulát

illattal. Szelíd tubák...

Deresen, rekedt szulák

repdesnek.Sete-suták

a szárnyak,ha esőben

áznak fázós felhőkben.

Ejh, de furák a házak!

Nyílnak ablakszemek,

s az ajtók, kitárt szárnyak!

Kályhák melegszenek

kiolvadnak a lábak,

csermelyt eresztenek...

Az eget szürkébe rántják

komor füstkarikák.

Heves táncukat járják

fürge tűz-barikák.

Pattog-reccsen az ág,

sült gesztenye világ!

Szikáncsos akácfa rönk,

fejek fölött fagyöngy,

mazsolás mézes dió

kettesben maradni jó...

Zord tél, víg uraság!

Forralt borral gyömbér, fahéj

kovásszal kelt-szelt cipó-karéj

Égig érnek a fák, s a jégcsap

földre olvad. De nézd! Fagy!

Mindig reményt hagy a fény

az égnek holt peremén,

ha nyílik nyalábnyit a Nap,

boldogítanak méz-sugarak.