Távol az ostoba világ minden zajától

kizökkent idő szurok-sötétjében,

szeplőben fogantatás.  Pallót varázsló

lélek. Asszony, pendely-fehérben ébren.

Szellőtakaró vállán, sírva karikázó,

világpárlatú kémény, virágszáj, tátika- élmény.

Illatos aranymozsárban dohogó len paripák…

Selyemhorzsolás a tenyeremen nyakszirtpihéd.

A hetedik bőröd, lehulló szalmafény-tincsek

árvalányhajad. Hogy repülnek! Csak repülnek…

 Kavargó kráterben mélykék a szemed.

Örvénytengerbezuhanás, tudatra ébredéssel…