Nap heve élteti, szállana. Az Ég neki

mindene, otthona. Már soha nem

lehet a börtöne tél jege, zord bora...

Szűnj gonosz dermedés! Reszket a lélek is.

Szűz tavasz, ébredés vár ma még...élj, feszíts

óh, te szép új világ! Kékre vált fenn az ég...

Fellegek otthona már hazám. Bölcs hegyek!

Hívjatok! Hallanám, itt vagyok köztetek...

És ti, fák! Lelketek hallgatag. Ám de nem haltatok

még ti meg! Súgjatok titkokat, érteném hangotok!

Zúgjatok, zsongjatok, hogyha szél átölel bennetek...

Lombotok rejtekén költ madár,s énekel...

Árnyat ad, zöld reményt. Játszva fény hajladoz' köztetek.

Lent alant vadmalac,s oldalán tíz csíkos kis komisz csörtetett...

Láttam ám! Én a sas. Égbe tör szírt- orom.

Vár reám rejtekén asszonyom...Ott ahol csend honol.

Mennybe nyúl, összeér föld, s az ég.

Hol a végtelen űr átölel éjszakák sűrűjén.

Csak a hold színe más...fényszeme csupa tűz,csupa vágy...

Szirti sas énekel, vele lát.