"Tükörbe néztem mikor megláttam őt"

az áruház színes kirakatüvegében.

Mozdulni látszott sok méla báb,

még a szomorú bohóc is, állig feketében.

Intettek a kezek, s toporgott minden néma láb,

vérrel telítődtek meg alvó véredények.

Öröm futott át a napon szivárvány delelőben

selyempántlikaként ölelve körül a vén időt...

Jött Ő, s aranyhajával kötözte a napfényt

szemembe, kápráztatott el hajszálai között...

Tavasz volt. Napillatot sodort a szél, bizsergetőt.

Egy pillanatra tekintetével szemembe tévedt

boldog izzásban angyalszelíden, s mint egy

kristálycsüngőt aggatott díszként magára...

Fényesedve a lélek, úgy szerelembe révedt,

mint pillangók esnek szertelibbenő tánccal nászba...

Igen, csak egy pillanatig volt, e bűvös igézet.

" De többé válasz nem jött, belepte a pára"