Hamuban szelektált lenyomatod rejtező emlék.

Feljajdult urnák, ledöntött piedesztálak

"elbujdokolt mielőtt felismerték..."

Zokogó zsebekben görcsbe tévedt ujjak várnak

Felsértett önérzeted már felismerhetetlen.

Az igazi ének álarcok mögé bújtak.

Leomolt mítosszal kesereg a Halál,

rozsda marja abroncs-szekerét

(sejtek, idegek rendje mikró- chipekben sarjad

Az élet örök. Géniuszok lettek a gépek.)

Hűtlenül elhagyta a végzet,(kiutat nem talál)

elvesztette "kereső kenyerét"...

A Kaszás, kaszájába dőlve állt,

így játszotta el végleg szerepét...

Szenvedj, míg élsz, ne is reméld,

hogy nyugalmat találsz!

"Mert tiétek a poklok országa

örök bolyongásra vár..."

Koktélpartiban sláger az őssejt

csontvelőt , csak lazán, szemmértékre...

Dimenziók között szivárog a színlelés

Áthallatszik riadt sikoly, zakatoló szívverés

Meg nem állhat a Perpetuum Mobile!

"Könyörüljetek rajtunk!"

Mily ‘könyörtelen vagy Domine...

Ha létezel Uram, Te egyetlen megteremtő

Rend és káosz "felett bíró"szemeket fellebbentő,

Ítélkező-békítő bíró, vérrel könnyeket síró

Enyhítsd méltó büntetésem!

Neved boldogan magamra vésem

ha már Tiéd nem lehetett az örök élet

a vágy, bennem is semmivé lett

Engedj el a halandó kornak,

a csendben elbomló atomoknak,

leheletszegő szómagoknak,

démonoknak, angyaloknak...

Ne legyen létem, csupán csak utalás

egy végtelenben véget érő utazás.

Maradjon el a feltámadás...