sírba bezárva fehér liliom

Táncol a lányka is seprű nyelén

átrepül százszor az ég peremén

Nyargal a bot- lován, s majd kiköti

lába alól a vén föld kiszökik.

Felnyerít hű-lova,Holdba harap

nem látja kút mélyét többé a Nap...

Fák tetejéről halott madarak

hullnak a mélybe, mint lódarazsak...

Rét-fűnek zöldjét vakrozsda eszi,

angyal az ördögöt megszereti.

Összeér mennyel a föld, és pokol

tűzben a lélek is lángot csahol.

Szembogarakban kivérzik a Hold

reggeli égen a Nap színe holt...

Terjed a földön az éji sötét

futnak a táltosok el, s szana-szét

Patkóik rugdalnak csillagokat

csengenek- bonganak, ébred a Nap!

Fény-tüze átragyog sűrű ködön

glória Mennynek és lesz nagy öröm...

Felvesznek angyalok új szerepet

béke van újra és csak szeretet...