Tarka tolldíszek, tüllök, boák,

lepényhátú aggok, szikkadt tubák.

Cilinderlakó sápadt nyulak,

sírva szeretett szeretőknek

ferde-kacsintással nevető mulatt...

Hahotázik a vak, lármázik önfeledten.

Tekerőlantján keringőt nyekereg.

Fázósan bújnak össze kivénhedt vézna testek,

szörcsögve cseppen a kávé, illata összerezzent...

Kán-kán táncosnők bájait falja a szem

ujjong a publikum, bűbájjal lelkesen

szolgálja az ördög kutyaképű kintornása

vörös izzással színezve... szépre formálja!

Papucshősök, kurtizánok, szirének,

kicsinosított kövületek!

Törpe kéjencek nyálcsorgatva éhezik a szépet,

dús-keblű delnőkkel abszintot vedelnek...

Ágyrajárók. Reggelre elfeledik az egészet.

Ma még áll a bál, ereje teljes a napnak

Áldassék meg minden mosónő e tánccal,

ha idejük előtt korábban halnak

és emlékük elnyeli az enyészet...