Nézd, ahogy csak pengeti Szappho lantját
dalban árad szelleme, égi fénye.
Hív Szerelmest, csókjai néki égnek,
hívja magához...
Szikla szirtjén áll, szeme messze réved.
Halk morajjal szól simulón a tenger,
Hull reá hűs permet a gyöngy habokról,
hogyha dalolgat...
Mit sem érek Gongüla bája nélkül,
csak szerelmét vágyom a csillagokkal!
Karja átfon, tart, ölel álmaimba
halni örökre...
Dús hajában szél se talál nyugalmat.
Körbe járván táncol a szikla szirten.
Zengve lantján szól szaporázva dallam,
már ide hallom...
Bús szirénnek hangja virágra nyílik.
Kék szeméből csöppen a lelke lángja,
vallomástól szív szerelemre ébred.
Isteni lányka...
