Lázrózsákat kergetek szipogva,

hideglelős a hajnal.

Szenvedek. Ágyam még marasztal

nyögve jaj-panasszal...

Nem vagy itt. Kihűlt a párnád,

hiába várom összefont karod rejtekét.

Csókoddal ízesedne a kávé, s Te kivárnád

az öt cukrot, mert csak kettő van benne még.

Szemedben olvad el a szerelem

még a keserűt sem érzem igazán.

Cserfel esőszem, koppan- csörren

a lépcsőház nyitott ablakán.

Hívogat öled, kitárul benne az ölelés,

ajkadon reggeli harmat a csók. Ízére vágyom.

Este ébresztőt állítottam ötre még...már bánom.

Most hallgat a szó, olyan hideg az ébredés.