Ne verjetek, neveljetek
Feszít a szó. Ha hagyna még
elég időt...beszélj, beszélj!
A némaság ma semmit nem ér,
nem is nagyon helyénvaló.
Igaz legyen, súlya legyen
égrengető, föld-indító...
Tűzben parázs, engedj, ha látsz.
Enyém tiéd, kinek miért,
Egy halna meg mindenkiért?
Szembegyaláz és megaláz.
Méreg-fogas álnok kígyó
Hideglelés, ma halni jó...
Hittel kevés vigaszt adó.
Szemenszedett, hazug a szó
hideg, ravasz. Megfeszíttetett.
Illúziók kialszanak, haragszanak...
Csendedbe’ félsz. Fájsz mindenért.
Kiáltana egy gondolat: miért a vér?
Forró fejek, hidegzuhany.
Ne verjetek, elfogy utam,
visszatérek, szánj meg Uram!
Neveljetek magból sarjat
fejjel ne menjetek falnak.
Mint az árva, anyátlanul
életfénye lealkonyul,
Apátlanul-hazátlanul...
Kő a kőhöz, test a testhez.
Merengőknek holddal estet
Kerek-fényes mézes-halál
lelkekbe lát, lelkeken át.
Néz egy anyát, s halott fiát…
|
|