Lélek...
Csordatürelemmel vánszorog a szellem, csapatja arcát, és bánja ostorát. Szeretnek, élnek-halnak jólnevelten, játszanak a bölcsek, adják az ostobát. Demagóg szerelemben szipog egy szűz zsánerszeplősen vatta-kemény a mellény Hálóingben dúdol a vágy , szeret, hajt, egyre űz, bimbóemelősen hideg padokon telepedik mellém. Turbékolnak sápadt-szemű apró szentek. Oltárok csendjén viasznyi könnyű a lét Elnyerik titkos nyelvük hangját ősi rendnek, ha melegedni vágynak mind isten tenyerén... Tömjénfüstös reggeleken szú-ette szék, kereszt. Szenteltvízbe mártott katyvasz-torzsalék az élet. Fogva tart, szorongat, nem ereszt. Könnyű lepke-lélek...csak egy kicsi jó volna még!
|
|