Gyertyagyújtáskor...
Tűzlobogásban fénnyel járnak kinyílott kapukon csak egyszer... Elhajolnak széllel-rebbent árnyak csonkig égő gyertyákon lebegnek. Csendbe dermedt sóhajok, szavak anyagtalanul mellénk állnak. Ne búsulj, ők már rég így játszanak, fittyet hánynak eme bús világnak... Csak a virágok halnak- hullva csendbe szirmaikat vesztik. Járok napestig. Belefehéredett esti szürkületbe, kőkeresztek közé bánatomat festik...
|
|