Én hazátlan, nincs fedelem se ágyam!

Minden érzés rám terül földnyi súllyal.

Test, a lélek gúzsba kötözve szenved,

várja szerelmed...

Bús az éltem, mérgezi már hiányod.

Marja bánat,szétszakit annyi érzés.

Halni vágyom végzete száz-halálnak

porba le sújtson...

Nap kiszárít hószinü gyenge pornak,

fény eléget, vágyakat ölt üszöknek,

mik kifolynak végtelenűl a térbe-

széllel a kékben...

Titkos Éden várja szerelmes álmom:

arra járnék minden időtlen Érán

Nem csak álom, hinni merész-e benne?

Jaj,ha üzenne...

Álom el hagyj, most e világom ébredj!

Csak ne látnám torz-nyomaim veszőben,

ködbe zártan, szikla kövekbe némán

hullva a múltba...