Karácsonykor...
Ha eljön hozzád újra a karácsony,
és mégis bánt egy fájó gondolat,
keserűt érzel az ünnepi kalácson,
ha egy jótét lélek pont azt osztogat...
'Mennyből az angyal'... Hallod mindenütt,
meleg az étel, bőségben az asztal,
egy kósza gondolat mégis szíven üt:
van, akit senki nem marasztal...
Aranyat, tömjént és mirhát...
Gondol-e még az ember a kisdedre,
hogy született és nevét, ha bírják,
vágyakoznak-e még a szeretetre?
Tengernyi sok cifra ajándék,
lélektelen tárgy, csillogó kacat.
Sóvár a lélek és nemes a szándék,
ha szeret a szív, mert szeretni szabad.
Csillagba öltözik égi fénnyel
a város, az utca, a folyó,
s a fájó szívek megtelnek reménnyel,
mert eljön ma Jézus, a békét hozó.
|
|