Most boldog zsongással zendül s reszket a vérünk,
vágyna a szív már újra szeretni, ha él a varázslat...
Holnap is annyira szép lesz, várjad! Mert mi remélünk,
így soha meg nem fázhat a lelkünk égve parázsban...
 
Oly szép vagy mindig, ha ragyogsz. Ma is. Áldva karácsony,
Minden bús napomon jó vendég csak Te legyél még.
Fény-tűzzel melegíthetnéd, jöjj, lenge kabátom,
melybe bebújok, s nem fázom, mert úgy szeret és véd...
 
Méz-süti illata szállong, árad a testbe az élet,
töltve dióval, mákkal vagy csak a gyöngy mazsolával...
Mandulaízű a patkó, túrós, varga a béles...
 
És a nap áldott fényességet hoz le a földre.
Íme, a Megváltó, a csodás, most megszületett Ő!
Minden szépet vágyó szívet, már öröm önt el…