Vidám ma a hóhér. Előtte omlott össze

a dacból épült fal. Ó, a cél mily nemes, ha

Ő, a fenség,szentséggel szól, és ihletadó!

Király jöjj, ma tiéd a dicsőség, pártos lett

a mag, és igen kemény az izgága szó!

Itt helyben kardra tűzni mind, ki lázadni mer

ha vértől ázik mente, galléron szárad is.

Mert porba hull mondom a sok rebellis fej!

Mit ér a harc, ha nincs ki álljon ellent,

rozsdás a kard, mert két erős kéz lehullt?

Szenvedni miért, ha téged zúg a nép

és meggyaláz szitokkal ártatlanul?

Elég a cirkusz,vágy, illatos kenyér,

zúgó tapsvihar,mert álmodozni fél

a jámbor együgyű. Majd deresre vág,

úgy görbülhetsz, táncra hív a szűz bitó!

Nem rángat a szél sem, nem szakad kötél.

Ki értené meg ma már a vértanúk dalát?

Elég, ha bírod Istent, mert káromolni jó.