Bevarrt szájakkal angyalok lobognak
szellők hátán.Szárnyaik törött
villámfonatok, tengert ostoroznak
-pálcát törtek istenek az ember fölött.

Mert az ember ostoba szerzet
elherdálta legszebb kincseit;
az értést és érzést mit ősi jussként nyert meg
lerázva az éden kellem-bilincseit...

Ráhullanak az angyalok a földre
szél sem tart ki már, nincs sehol helyük
Könnyeket sírnak minden tiport rögre
-kemény nyomatokon jelek: ember a nevük...