Angyalok éneke
Dermesztő szenvedély,fukar lélekvirág
nyílik. Pártatlan sziromlevél bibének ágy,
illatkeringtető fátyolrebegéssel a szél
suhintott arcomba. Sihedernyelvű lágy
televény, magszelelő-puhány mimóza-éj.
Holdfény-nyaláb sálat teker körém,
ezüst szalagcsóvát fon, üstökös-
csobbanás a tér, magába ölel, szeret.
Ki oltaná el ma a fény-lelkeket?
Szellemtanyán lebegve járnak ők.
Énekük szívet facsar,sorban állnak türelmesen.
Arany színben égnek tüzeik,
világokat bejárnak, sosem félnek.
Szeretnek, remélnek, üzenik...
Nem csábít delejező ének,
tiszta kristály-folyó árad, zeng a dal.
Átjárható a tér, puha selyemkabáttá vált a fal...
hártyazizzenéssel pihegnek,
könnyű szárnyakat remélnek az angyalok.
Brokát ruhában, égszínkékben Éj-fia lélek andalog.
|
|