Pálkata-péntek...
Pálkata péntek, esti mesének, hét-szarvú törpe hámlik a ködbe. Szőr-pihe állán, csombor a vállán. Bocskoros ördög, orra csak szörcsög, paprika-vércse! Hogy fel ne sértse lába a földet, kő alá görnyed. Mersze van Napnak, messze aratnak, hét-süti lángon, át a határon rekken a tarló. Szik-sava tapló, porzik az ártér, rekken, alám ér. Lábikó-létrán, ég szeme néz rám, cseppen a csókja rásüt a Holdra billogot-lámpást, hogy sokan áldják. Kút vize vakfolt, hajdan igaz volt. Inni se adnak, jajgat az asztag... Esti vecsernyén szólt az a páter mázasan édes árgyilus-fráter. Tente kölönte! Hogy teletömte szóval a száját! Mert neki szánták egyetlen lányuk.(No ezt kivárjuk!) Búban az Egyke! Hajlik az este házra, ereszre. Babám, eressz be! Nyisd meg az ajtót, résnyit, ne bajlódj a zárral, a zajjal...kibontott hajjal várj. Fátylad ereszd le, ruhád is vedd le, állj elém pőrén, anyaszült csórén. Lámpa homályol-cseppen. Téblábol, szöszmötöl az este, nyugovást keresve. Nem nézi a nászunk. Még kicsit mélázunk, meglessük a Holdat. Kontya alá forgat bodor-felhő párnát. Őrizzük az álmát ínyenckedő kedvvel, amíg a nap felkel... Telve szerelemmel, óh be szép a reggel!
|
|