Virágnyílásban...
Csendes virágnyílásban őrizem a rendet.
Szárnyalni a vágyad, miért nem engedted?
Sosem másnak!
Rendületlenül sírod... mondd meddig bírod a
terhet, ha magányod felesket,
bebábozódik a lelked?
Néha lazul a háló, mint semmibe málló
gondolat-fonál
Repdesni engedd szerelmed-
meglásd, öled a bölcsőm, napom melenget,
vedd hát! Magadra gombold simogatásom,
meg sose ártson. Egy szempár nem ver.
Kapaszkodik szemem szemeddel,
minden görbületnek Te vagy az íve.
Pontod leszek, ha tested az I-re hajló.
Keskeny völgy-híd, s én át rajta palló...
Fekszem. Hozzám formálod magad,
eggyé válunk. Kettéosztanálak,
Emelnélek köbre... emlékeim gödre,
hol összefutnak a szálak utánad,
színeiddel van tele. Bennem vagy szabad.
|
|