Cseppennek csillagok,
esőcseppben vagyok,
hej, deli szivárvány
égre feszül, ragyog...

Megszaladnak  utcák
sebesen kanyarral,
hosszúléptű jelfák
mutogatnak jajj-jal.

Arra megy a táltos
egyetlen egy ember,
semmije sem látszott;
rítt csak csukott szemmel.

Könnyeket csordogált,
széllel szárítgatta,
szittya-árva lelkét
Nap sem simogatta.

Szaladnak a házak,
fák is elmaradnak,
ablakok szemére
sötét leplet raknak.

Nem találja helyét
ismeretlen földön:
Merre  nyugovása,
hol a lét nem börtön?

Szabad a madárnak
dala este-reggel,
szelíd tekintettel,
kinyíló szívekkel?

Mosolyognak arcok,
szemekben öröm van?
Jönne már valaki,
megmondja, hogy  hol van.