A mélység koldusai (az aluljárók fiaiért...)

Süvít a szél, zúg a metrószél.
Fekete angyalok, fehér szárnyakkal
repdesnek a mélyben. Haldoklik a tér.
Kiáltás hallik...a néma enni kér.
Csak én hallom? "Csak én hallom!"
Őrjöng, feldübörög száz tonna acél,
zsebekben markolászik a félelem.
Bocsánatos a bűn ha szánni képtelen?
Arcok mosódnak az üvegekre,
falakon sztárok: szépet minden felületre!
Hallani:sarjad a fű már a domboldalon.
"Túllőtte magát"...suttog a kijáratnál a sokadalom.
Apró angyalok, beesett szemekkel!
Feketék szárnyatok, feketén árnyatok...
Vadászik már a Nagy úr, ne várjatok
kegyelmet! "Csak egy gyermek, még gyermek"!
Ki vigyáz rátok? "Vigyázzatok"!
Kiégtek a lányok. Unottan bámulnak,
tekintetük üres. Érzéseket nem árulnak
pénzért. Üdvözítő szépség! Majd aláhullnak
ők is a tisztító mély verembe.
A sötét vadász tapsol, nevetését messze
elviszi a metrószél. Még szerencse...
Kóborolnak  néma angyalok a sötétben,
kisírt szemekkel éjjelente.





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=28161