Új világ...
Csak derengésben, földdel ölelésben áhítoznak szerelmet. El nem sorvadással,a kihajttatásban születnek és teremnek. Világokat bejárnak, kegyelmet úgy remélnek elporladnak, gyulladnak. Mikor ellobbannak halott szirénekkel, dalra lelnek koboldok. Átszellemülve a térben, beleolvadva egészen, szólalnak a lelkekért. Új csillagok virulnak, végtelenbe simulnak, elrejtőznek előled. Szomjas fáknak, füveknek, csobogással üzennek, élet fakad. Szüless meg! Szó, a Teremtőnek, titkokra lelőknek kárpótlásul mindenért...
|
|