Az éjszaka árnyai...
Az éjszaka féltőn elfedi, és még a szél sem lengeti a nappal színt-lelő árnyakat. Bájos virágok, rét-színek, a Nap olyan szépre festi meg, Éj feketében rászakad. Minden szárnyaló víg öröm átmelenget mind a sarkkörön. Megpihen épp, ha álmatag. Csenddel átkarol, úgy jön el. Hozzád sem ér, mégis túl közel érzed. A lelked már szabad. Átszeli égnek messzijét, tengernek kékjét, völgy szívét, könnyek szemeddel játszanak...
|
|