Jóni Barna: Születésnapi gondolatok (evokáció, József Attila versére)

Ötvennégy éves lettem én,
zagyva gondolatokból költemény
kisült, kihűlt...
 
Ötvennégy évem elszelelt,
hol feldobott szállni, hol földbe vert
lazán, s a szám,
 
átkokat szórt az ég felé.
Nincs, aki azokat ne értené,
szitok a szó...
 
Alvó tüzeket gyújtanék,
ha elesnél, én kezet nyújtanék
feléd. A lét
 
nem ver egyedül engemet.
A szív bús hegedű, és megremeg,
ha lát... barát,
 
aki volt, hová süllyedt el.
Kukában turkál ma sült helyett,
s dobozt lapít.
 
Másnapok pállott sörszagát
szívja be lelke, s törve már
kívül-belül...
 
Mert szép is az igaz szeretet.
Szerették, ameddig lehetett,
ma már kihűlt...
 
Üresen konganak jégszívek,
hogy mi bajod? Senki nem kérdi meg,
magad maradsz.
 
Szavaid befelé mormolod
a sorsod nem, önmagad korholod
csak mindenért...
 
Vajh' emberi minden szép dolog?
Az Alkotó pihen, a gép forog,
s talán, ha szán
 
az egeknek nagy és bölcs ura,
ami lenne most felettébb oly fura;
kiért, s miért
 
esne meg szánni törtetőt,
fényárban is vakon csörtetőt,
ámok-futót?
 
Eljön majd egyszer egy jobb idő.
Igaz hittel megáldott jót vivő.
Ufó-utód...