Ősz-anyó Szürke Mo érzi, fárad benne az élet
maga köré gyűjti legszebb kincseit:
unokáit,kik nevetnek a széllel,s az őket féltő felnőtt fiait...
 
Ősz-anyó Szürke Mo lámpást gyújt már éjjel
nem fél Ő, szeretik a kedves szellemek
Hogy utat találjanak hozzá, fényességet nekik így teremt...

Ősz -anyó, Szürke Mo, már messze-messze jár
üdvözlik őt mindannyian, megtért ősei.
Boldog, mert vigyázzák ők is féltőn gyermekeit...

Ősz anyó, Szürke Mo szelleme hegyekben szárnyal
Jó szelek röpítik  tova Kunlun havas csúcsain,
a völgyekben clematisz virít. Ahogy nézi,folynak könnyei...