Sovány vígasz a Nap.
Hidegbe márt sok lágy mosolyt.
Dermedni látszik a könnyű ébredés.
Lohad a vágy, mely hajnal zsenge szárnyán érkezik.
Sipol a teáskanna, gőzölög, meleg hasán
a kéz örömmel megpihen
Lassú mézfolyásban ábrándozik a tekintet,
mélyre néz, hol sötét a bögre-alj;
benne csordogál az éjjeli álom,
a vad szeretkezés...
Kócosan omlik rád gyűrött inged,
sejtetni engedi gömbölyű kebleid.
Vérerek tágulnak, renyhe falakban,
nyújtózik az ébredés.Szökell, iramodik
az élet, cikázva jár,sebesen.
A Nap sugaraival csikland minden friss erőt;
élni, élni hamar,csodás szépséggel
vár ezernyi jó, kívánd hát magunknak Kedvesem!