Nyár-fia szellő kertbe bicsaklik,

megsimogatja bóbita-pitypang.

Felveri álmát fűzfa legénynek,

rezgeti lombbal szél citeráján,

hallani csendben; sírva danászgat,

majd mosolyog csak fényben elázón.

Rózsakehelyben csillan a harmat-

gyöngy-karikázik, szirmot abajgat.

Ajkakon csókként fázik a cseppje,

majd szerelembe zárja az este,

ha felkel a Holddal sok kicsi lámpás

lesz a napunkra éjjel is áldás...