Fájj nekem Isten, holnapom áldd meg,
rakj tüzet itt lenn, szív-fagyon átlengj!
Nyújtsd kezed, bízd rám,lelked a forrás.
Szód gyarapodjon, lenne az áldás
anyára-gyerekre, ily őskövületre.
Sziklahiteddel érj idegenbe!

Fénylik az égbolt nappali lánggal
Hold-szíve sarlón cseppnyi parázzsal.
Vágtat az égen tűz-szekerestül,
Hétfia-hattyú ménese lendül.
Csillag az éjben Tünde-szerényen
gyöngy-színű álmot sző, tele fénnyel.
Csordul az ajkon nyíl-vizű forrás,
csendünkbe hajló szikra-tűz omlás
árad a földre. Hantra-göröngyre,
csakra-szív lélek tágul örömre.

Láthatod, érzed, mennyire tudnál
nélküle élni életed útján.
Adj nekem Isten annyi erőt majd,
hogy ne veszítsem azt, mi előbb hajt!
Eljutni hozzád legyen szerencsém,
és ott maradjak-csak ezt szeretném!