Mért ne szidnám? Asszonyi nép behálóz
csalfaságnak bűvöletében. Ármány-
legnagyobb kincs: fegyver a férfi ellen.
"Nagyszerü" jellem!

Míly nehézség súlya emészt fel ember,
hogy teremtvén szép ideált magadnak
kőbe álmot rósz? Kezed által-angyalt,
isteni szépet.

Telt meg élettel, s idomult a márvány.
Élni kezdett, majd mosolyogni látszott.
Csókra éretten nevetett is ajka
Pygmalionra.

Jó király úgy nézi az ébredését.
Gyúl szerelmes vágy; neki más sosem kell!
Áldozattal járul az istenéhez
kérve szerelmet.

Képzeletben, már szavait remélve
súgta halkan dermedő asszonyának:
Mennyi szépség, báj lakozik tebenned,
tűz a szemedben.

Megkegyelmez látva e nagy szerelmet,
mert hasonlót Aphrodité se látott.
Volt, ki kőből álmait így lehelve
lelt szerelemre.