Koraesti pillanatképek
Ingek libbennek , vállakhoz simulnak, összeérnek.
A liftben, itt benn, csend szöszmötöl, körbenézek,
csak hideg led-fények számolnak szinteket.
Szorít a levegő, oxigénje kinn rekedt
a zöld színű tereken. Érdes a fal, hideg.
Kérges tekintetekből szöknek a meleg színek,
sóvárogva várnak valahol. Gondolatokra
ráncot gyűrve táncol az unalom, s dadogva
halad előre. Billegve megállunk, csendes
zökkenéssel. Mosolyogsz, méz a tekinteted,
nem néz senki szemedbe mégsem. Legyint neked
a lift ajtaja-záródva búcsút csilingel.
Továbbállsz, ujjaiddal küzdesz egy kilinccsel,
mert szorul az ajtó. Minden fal fájón fehér.
Izzadt fejeken kalap, nyirkos hideg a tenyér.
Kinn, bíborfénnyel hanyatlik alkonyba a Dolina,
harang kondul. Bádogtetős templomokról csordul
az est ködébe, minden elsóhajtott ima.
|
|