Este lámpafénynél...
A bérházak falára szomorodik az este, Álmos, fekete csend bújik vackot keresve Vakít az éji csillag, szökne fénye sietve kihűlt kabátokba, levetett hideg szívekbe. Egy utcalámpa áll magányban, hallgatag. Senki sem jár-kel, sárga fénye álmatag. Csak szállhatnék arra madárként, hasítva viharként, s várni, hogy nyíljon a kalitka. Korallszirtek suttogását az éjbe álmodom, azúr-kék palettákra csorduló könnyeket Ha a hajnal ébred, s láza bíborral köt jelet a szivárványba hajlok, és én Nappá változom.
|
|