Mert neki hímes kell, nyír-füzes dorozsma,
nem éppen csenevész egérfüves karám.
Vagy fény-rejtett rúnák elalvó bolondnak
zord, kietlen csenddel? Azt ma már nem hagynám.

Habár rég itthagyott, csak a hit irányít.
Harangok vesznek, nyílt az ég. Vihart kavar,
s tombol, ring, hegytetőt keres majd danászik.
Akkor Borával tér, s gyönyörben oldva hal.