Angyali...
Még szólt valamit távozóban,
ám a lényeg, az benn maradt.
Nyelv-és agy közti tárolóban
a"szeretlek " szó megrekedt.
Intett csak egyet ez helyett,
miközben messze elhaladt.
A pillanat, így elszaladt.
Fehér pamacsok, pántlikák,
bongyor foltok, tenger-kékség!
Számolatlanul vadlibák
szálltak szárnnyal meredőn
át a selyem legelőn,
s lenn a zöldet mind letépték.
Odalett a sok-sok szépség!
Asszonyos lányok csicseregtek
a tavaszillatú pamlagon.
Hűvös volt, mégsem dideregtek
ifjú szívekben forrt a vér,
nem aggódtak a holnapért.
Eljött a kellő alkalom,
csókkal csüngni az ajkakon.
Hímes-dombok ölelésén
foltos-sipkás kalyibát
füstfelhő hoz közel, és én,
illatozó orgonával,
szerelmetes szép lilával
megpróbálok hatni rád.
Mert úgy érzem, ott Te vársz.
|
|