Tavasz-ünnep
Lankad a dérrel fagy szorítása,
könnyez a jégcsap, gyűl pocsolyába.
Illan a hó leve, elnyeli tenger,
fűz rügye bomlik oldva meleggel.
Zöld gyepen éled festve lilára
illata csordult kék ibolyácska.
Viszketeg ágra, barka telepszik.
Csíz dala zsongat, haj, de mi lesz itt,
ha lobban a vérben friss tavasz álma!
Hinta-palinta száll, s benne leányka
lenge ruhában, nap szeme áldja,
szél szerelemmel fújna hajába.
Őzike szökken a sarja-vetésben
már örömünnep készül a réten.
nyúl-fiak ugranak át a nagy árkon,
rét füvén játszanak. Mily puha bársony!
Gyűlik a víg sereg ünnepi táncra
Így múlik Tél dühe-senki se bánja!
|
|