Fényárban lebegő Fenség, ó, halld atya-isten! Ostoba bűn, ha kiserked drága fiadnak a vére. Tán nem elég megrázó látnod a kínt a szemében? Hőn-szeretett, a magányban halhat-e fenn a kereszten megfeszitésben , mint utonállók- gaz sunyi latrok? Síró széllel várni a percet, földre ledöntse kínjai fáját, bűnhődéstől megszabaduljon. És lőn semmisitő-e az óra, vagy égbe emel majd? Áldani fogják úgy a nevét, még több ezer évig...
