Látomás félálomban
Látomás félálomban
Parázsló szemek, igézetek,
bennük rejtve máglya lángja.
Álomjáró ősök, idézzetek nekem!
Egy fénytelen, árva lámpa
kívánja a tüzet, remélve fényt,
még ha pisla, és gyenge lábon is inog.
Ne fújd el a reményt, veled sóhajtoznak érte
tisztafehérben a jázminok.
Nincsen erős tövis a nyíló
rózsa szárán, védtelen!
Körbe zsong kelyhén nektár-
éhesen bősz-fakír darázs.
E kép látogatja elmém,
és bolondozik velem,
mint furcsa látomás.
Majd a semmiből szél kél,
arcul legyint a hajnal.
Ébredek, s űzöm az álmom
mindenféle mesterkélt zajjal...
|
|