Játszom
Lármás falióra bezúzva, rossz  ketyegővel, törve rugója,
Kakukkfióka rest nyekeregni, csak ki-be ugrál. Berekedt-e?
Még jó hogy fekszem az ágyban és nem kotorászok mégsem macskaalomban !
Tiszta szerencse.
 Látom lóg le lovamról a kantár, abrakol éppen.
 Semmi nyafogás kérem, sete-suta nyik-nyak!Gyenge a térdem,
Átcsoszogok a verandán, feltöri lábam a csizma
Mérete gázos. Tán negyven hármas?
Bütykeim fájnak, negyvenötös ami kéne...
Hinta-palinta lovacskám,  te de szép vagy!
Fénylik a hold a szemedben. Fel zabolázlak.
Nyerget a hátra,
sörényed  ében, meglovagollak én szoba-ménem!
Négy csuda patkó, szikra tüzet szít, úgy járod a táncot.
Bucska-vetődve táltosom lettél, s én-daliává...
Ugratunk tornyot, réz kakas fordul, bámul utánunk.
Senki se tudja csak te még én, hogy merre vadászunk.





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=28270